Első randevú

Másnap korábban keltem a szokásos rutinomnál, de nem mocorogtam, mert nem akartam felkelteni Jihoont. Inkább hallgattam a szívdobogását és kiélveztem minden percét annak, hogy vele lehetek. A szívverése egyre gyorsabb lett és mocorogni is elkezdett.

- Jó reggelt napfény – mondta Jihoon.

- Jó reggelt neked is – mondtam és felültem az ágyon.

- Hova mész? Gyere csak vissza – mondta és visszarántott maga mellé.

- Csak felültem. Nem akartam sehova menni – nevettem el magam.

- Van kedved velem reggelizni? – kérdezte kiskutya szemekkel.

- Persze, hogy van. Ne kérdezz ilyen butaságot – mondtam és megcsókoltam.

Meglepődött tekintettel meredt felém.

- Jé, kérés nélkül megcsókolt – mondta röhögve és kimászott az ágyából. 

Én is követtem a példáját. Összeszedtem a cuccaimat és én is lementem a földszintre reggelizni. Mire leértem, Jihoon mindent előkészített. A szülei a nappaliba voltak és beszélgettek, nem törődtek avval, hogy én itt vagyok vagy, hogy itt töltöttem az éjszakát. Valószínű Jihoon beszélt velük rólam és az érzéseiről.

- Jó étvágyat – mondta Jihoon és adott egy puszit.

- Neked is jó étvágyat – mondtam és csendben elfogyasztottuk a reggelinket.

Ezután kikísért és hazafelé vettem az utamat. Pár perccel később belépve a házunkba anya és apa az ajtóban vártak engem.

- Miért nem jöttél haza az este? – kérdi apa.

- Sokáig beszélgettünk és én ott aludtam el – mondtam nyugodt hangnemben.

- De akkor nem volt semmi köztetek? – kérdi anya.

- Csókon kívül nem. Ja, a mellkasán volt a fejem, remélem nem sértettem meg vele senkit sem – nevettem el magam.

- Nem sértettél meg senkit vele. Együtt vagytok? – kérdezte apa.

- Nincs kimondva, de szerintem igen – mondtam hatalmas vigyorral a számon.

- Olyan jó téged ilyen boldognak látni – mondta anya.

- És ne feledd, ha kell és hazautazik, hosszabb szünetbe elutazhatsz hozzá. Mert a ti szerelmetek nagyobb, mint a távolság, ami lesz köztetek – mondta apa.

Felmentem a szobámba egy kis sorozatnézés miatt. Elkezdtem megnézni a Secret Gardent. Nagyon szeretem a koreai sorozatokat. Azt nem tudom Jihoon szereti e, de általában csak ilyenek mennek a tv-ben. Már majdnem a sorozat felénél tartottam, mikor SMS-em jött Jihoontól.

„Este 7-re érted megyek és elviszlek egy elegáns helyre. Szeretlek <3”

Elkezdtem keresgélni a szekrényem azon részében, amit évente néha nézek át, hisz nem szeretek elegánsan kinézni, inkább csak csinosan. Nagy nehezen megtaláltam egy rég viselt kissé estéjinek látszó nagyon elegáns türkizkék ruhát. A hajamat kontyba fogtam és minimális sminket tettem fel. Annyit vesződtem a ruhakereséssel, hogy már 7 óra lett. Már csöngettek az ajtón, mikor leindultam az emeletről. Apa nyitott ajtót, anya pedig a nappaliban ült.

- Gyönyörű vagy – mondta Jihoon.

 Anya hátranézett és leesett az álla.

- Csinos vagy kicsim – mondta apa.

- Vigyázz rá kérlek – mondta anya, majd kiléptünk az ajtón.

- Tessék gyönyörűm – adott át egy hatalmas virágcsokrot.

- Köszönöm szépen. Honnan tudtad, hogy a vörös rózsa a kedvencem? – kérdeztem, miközben átadtam anyának a csokrot.

- Csiripelték a madarak – mondta vigyorogva majd, apával összenéztek.

- Jól van, apa kiadod a titkaimat? – kérdeztem nevetve.

- Nem, de azért legalább figyelmes az urad – röhögi el magát.

- Induljuk, mert el fogunk késni – mondta Jihoon és elindultunk. 

Fél órát sétálhattunk a parkban. Mindig is szerettem abban a parkban sétálni. Megnyugtató érzés volt és most még boldogabban sétáltam, itt hisz velem volt, akit szeretek.

- Itt vagyunk – állított meg Jihoon egy étterem bejárata előtt. 

Mindig is kíváncsi voltam milyen étterem lehetett ez. Különös erről senkinek sem beszéltem. Vajon honnan tudta?

- Mindig is elakartam jönni ide. Boldog vagyok, hogy veled jöhettem el – mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. 

Bementünk egy asztalhoz, ami nekünk lett lefoglalva. Szemem sarkából megláttam, hogy ott ül Anett és családja az egyik sarokban, de nem törődtem vele.

- Mit szeretnél enni? Válasz, amit csak akarsz – mondta Jihoon és a kezembe nyomta az étlapot. 

Elkezdtem nézni és a tenger gyümölcseit választottam. Egyik kedvenc ételem, de ritkán tudom elfogyasztani. Odajött hozzánk egy pincér.

- Eldöntötték már, hogy mit szeretnének? – kérdezte udvariasan.

- Nekem egy lasagne lesz, a hölgynek pedig tenger gyümölcsei – mondta Jihoon a pincér felírta a rendelést és el is ment.

- Nem is mondtam mit kérek – mosolyodtam el.

- De tudtam, hogy ez a kedvenc ételed – mondta.

Szemem sarkából észrevettem, hogy Anett közeledik felénk.

- Sziasztok! Bocsi a zavarásért, de mikor megláttam, hogy itt vagytok ti is, késztetést éreztem, hogy köszönjek nektek – mondta Anett.

- Szia, neked is – mondtam és gúnyosan néztem rá. 

El akart küldeni a bálról, most meg jó pofizik.

- Szia, Anett, ez kedves tőled – mondta Jihoon.

- Hiányoztál – mondta Anett és arcon puszilta Jihoont.

Kikerekedett szemekkel lefagyva néztem a történéseket. Tudtam, hogy Jihoon nem érez iránta semmit, de Anett, hogy bírt ilyen lépést meghozni.

- Ennyire nem lehetsz egy utolsó alak – fakadtam ki.

- EunSoo, nyugodj meg – mondta Jihoon.

- Igaza van a barátnődnek, szemét alak vagyok. És ez csak az első lépés volt, hogy tönkretegyem – mondta Anett és visszament a szüleihez.