Fájdalmas 3 hét

- Kicsim vedd be a gyógyszered – mondta anya.

- Rendben – mondtam halovány hanggal és elvettem a gyógyszert.

Bevettem és vártam, hogy jobban legyek. Fél óra múlva sikerült visszanyernem az erőmet és ismét elkezdtem aludni, de most Jihoon mellkasán.

Nem akartam, hogy elteljen a három hét abból az időből, amit még Jihoonnal tudok tölteni. Miközben bejártam a suliba, anyával új sulit próbáltunk keríteni, ahol el tudom sajátítani a színészkedés alapjait. Jihoon is elkezdett pakolászni a hazaútja miatt.

Egyre több rémálmom volt, mert a suliba nagyon feszült vagyok és félek belépni az osztályterembe. Anya a szabadnapján bement a dokimhoz megkérdezni mit kellene csinálni a sok rémálmom és szorongásom miatt.

- EunSoo, gyere le egy kicsit – hívott anyum.

- Mi volt a dokinál? – lihegve ültem le a kanapéra.

- A gyógyszert minden reggel és este elalvás előtt be kellene vegyed, amíg át nem mész a másik suliba – mondta anya.

- Ennyire komoly a baj? – érdeklődtem, miközben Jihoon is csatlakozott hozzánk.

- Igen, nagyon hamar találni kell egy sulit – mondta anya.

- Holnap még bemegyek osztályfőnökkel és az igazgatóval beszélni – mondtam és Jihoont átöleltem.

Tudtam jól, hogy nehéz lesz nélküle túlvészelni a betegségem kezdeti helyzetét, amíg hozzá nem szokok a gyógyszer és a tünet kezelésébe.

Másnap reggel a gyógyszeremmel kellett kelnem. Hozzá kell szokjak, ahhoz, hogy mindig be kell vegyem. Jihoon később kelt, így lementem megreggelizni. Anya egy üzenetet hagyott nekem.

„Drága lányom!

Amint végeztél a suliban, gyere be hozzám megbeszélni mit szóltak ahhoz, hogy az egészséged miatt ott kell hagynod a sulit. Nagyon szeretlek.

Anya.”

Mire megcsináltam a rántottát Jihoon is lejött a konyhába.

- Már ilyen korán fent vagy? – kérdezte Jihoon, miközben leült az egyik székre.

- Igen. Nem tudtam visszaaludni – mondtam és kikészítettem két tányért.

- Legalább akkor felkelthettél volna. Tudod jól, hogy most minden együtt töltött idő számít és nagyon fontos – mondta Jihoon és leraktam az egyik tányért elé.

- Tudom, hogy fontos, de pihenned kell, mert tudom jól nem szoktál sokat aludni – mondtam és én is leültem megreggelizni.

Szerencsére ma az első óránk elmaradt. Semmi kedvem nem volt jóval korábban bemenni. Addig is csak kettesbe tudtam lenni a párommal. Reggeli után átöltöztünk és készen álltunk a mai napra. Szépen lassan elindultunk a megszokott kis utunkon. Most utoljára tesszük ezt meg közösen. Hiányozni fog, mert sok szép dolgot láthatunk közben. A park közepén látható kis szökőkutat, a park szélén lévő tavat, ami nyáron remek lehetőség hűsölésre, mivel fürödni is lehet benne. A sulihoz innen már a városunk legforgalmasabb útja vezet. Ilyenkor sok mindenkit látni, de mindenki csak rohan. Szerettem nézni a kirakatban a legújabb menő ruhákat, igaz én nem olyanokat hordtam. Meg volt a saját stílusom, ami miatt nem egyszer rendeltünk a netről ruhát.

- Készen állsz az utolsó napodra? – Jihoon hangja törte meg a gondolatomat.

- Utolsó nap, fighting! – mondtam és átöleltem a párom.

A nap aránylag jól telt, ma érdekes módon nem szólt be senki. Úgy éreztem ez csak a vihar előtti csönd lehet. Az utolsó óra előtt Jihoonnal kint beszélgettünk.

- Eljössz velem az igazgatóhoz? – kérdeztem izgatottan.

- Persze, de ne felejtsd el az osztályfőnökkel is beszélnünk kell – mondta Jihoon.

Eközben Anett jelent meg. Éreztem, hogy nem jó dologra készült.

- Miről cseverésztetek? – kérdezte Anett, majd Jihoon ölébe ült.

- Neked ahhoz semmi közöd. Így is irritálsz a jelenléteddel – mondtam és közelebb ültem Jihoonhoz.

- Mi van valami titkos szövetségbe léptél? – kérdezte Anett.

- Nem erről van szó –mondta Jihoon, de a mondandóját nem tudta befejezni, mert Anett megakarta csókolni.

Igaz Jihoon eltolta magáról, de egy szájra puszi még így is lett belőle. A látványtól előjött a remegésem.

- Ji…Jihoon..se..segíts! – mondtam dadogva, miközben minden homályosodni kezdett.

Még éreztem, hogy elgyengülök és kezdek leesni a padról. A következő emlékképem ismét a kórházban volt. Magam körül láttam anyut, a páromat és Rékát.

- Miért vagyok megint itt? – kérdeztem.

- Megint összeestél – mondta Jihoon.

- Anett mit csinált még veled? – kérdeztem.

- Én a távolból figyeltem az eseményeket. Mikor megláttam megakarja csókolni Jihoont odarohantam, de így is későn értem oda. Miután elájultál, Jihoon felvett téged én meg behúztam egyet Anettnak és mentőt hívtam – mondta Réka.

- Anya meddig kell itt legyek? – kérdeztem.

- A doktor azt mondta 2-3 nap, amíg elvégeznek még új teszteket – mondta anya és kiment a kórteremből.

- Sajnálom, hogy elhidegültem tőled és nem hittem neked. Anett átmosta mindenki agyát a szünetben, meg ameddig nem jöttél suliba – mondta Réka.

- Pedig láthattad volna Jihoont mennyire le volt törve és nem volt önmaga – mondtam.

- Tudom jól. De Anett megfenyegetett minket. Ha nem leszünk, az ő oldalán eltávolít minket ebből a suliból – mondta Réka, akit ekkor meg is öleltem.

- Tudom, hogy Anett mindenre képes, de ez már túlzás – mondta Jihoon.

- Nyugodj, meg már nem kell vele legyünk – mondtam.

- Elmentek a suliból? – kérdezte Réka.

- EunSoo igen, de remélhetőleg a városban marad, én viszont Szöulba megyek – mondta Jihoon.

- És mi lesz veletek? – kérdezte Réka.

- A nyarakat kint töltöm majd Jihoon szüleinél. Elkezdek koreaiul tanulni, hogy minél hamarabb kint legyek én is. – mondtam.

- Sok sikert nektek. Viszont én nekem most mennem kell. Gyógyulj hamar EunSoo – mondta Réka és kiment a teremből.

A napok lassan teltek a kórházban. Anya kiírt a suliból és Jihoon talált egy számomra megfelelő sulit. Igaz a város szélén, de messze Anettől és a volt sulimtól. Elit suli, gyakorlatilag a legnagyobb agyak járnak oda. Van egy színészképzőszak és oda fogok járni. A téli szünet után várnak sok szeretettel.

- EunSoo készen vagy? – kérdezte Jihoon.

- Igen, végre hazamehetek – mosolyodtam el.

- Pontosan. A maradék öt napot pedig kettesben fogjuk tölteni. Már megvannak a programok is – nevetett Jihoon.

Hazaérve a szobámba eldőltem és néztem magam elé.

- A 0. nap közös programja az első közös filmünk újbóli megnézése lesz – mondta Jihoon.

- Miért terveztél ennyi mindent az utolsó napjaidra? – kérdeztem.

- Mert avval akarom tölteni, aki számomra a legkülönlegesebb – válaszolta.

- Akkor 27 idegen igen? – kérdeztem.

- Az bizony. Közös élményeink kezdete – mondta és megcsókolt.

- Közös élmények. Sok élményt akarok még veled – mondtam, miközben Jihoon elindította a filmet.