5/1 Hétfő
Reggel kipihenten keltem fel
arra, hogy a párom ébresztget. Kómásan ránéztem és láttam reggelivel a kezében
áll mellettem.
- Jó reggelt kicsim – mondta és
felültem az ágyon.
- Jó reggelt neked is. És
köszönöm a reggelit is.
A tálcán két szelet pirítós volt
egy pohár narancslé kíséretében. És egy rózsát is rakott rá. Nagyon rendes
gesztus volt tőle. Boldognak éreztem magam, de tudtam elkezdődött az utolsó 5
nap. Szépen elfogyasztottam a reggelit, majd a gyógyszeremet is bevettem. Még
Jihoon a házban tevékenykedett, felöltöztem és lementem a konyhába.
- Nagyon szépen köszönöm a
reggelit még egyszer. Nagyon finom volt.
Odamentem hozzá és megöleltem.
Nem akartam elengedni, de kénytelen voltam.
- Megvan a mai program is.
- Mi az oppa?
- Mindent megtudsz a maga
idejében – nevette el magát.
- Ez nem ér – toporzékoltam.
- Gyere, menjünk – megfogta a
karomat és elindultunk a városba.
Leesett az első hó. Eddig is
hideg volt, de a hó nem volt még jelen idén. Boldogan rohangáltam összevissza a
parkban, de Jihoon megrántotta a karom és húzott maga után.
- Most nincs erre időnk – hangja
mérgesnek akart látszani, de a végét elnevette.
- Akkor mond meg hova megyünk.
- Egy olyan helyre, ahol mindent
megkaphatsz, amit szeretnél.
Durcásan mentem tovább a főutcán
Jihoon mellett. Kicsit rosszul érintett, hogy nem mondta el hova megyünk.
- Tádá! – kiáltotta el magát
Jihoon egy bolt előtt.
- Ez most komoly? – kérdeztem
tátott szájjal.
Előttem egy kis bolt volt kpop
termékekkel és ulzzang ruhákkal.
- Igen. Fogd meg nyugodtan azt,
ami kell én majd állom az egészet.
- Ezt nem hagyhatom.
- Nem foglak látni fél-1 évig.
Hadd költsek már rád egy keveset.
- Rendben. Köszönöm.
Bementem és körülnéztem. Először
az ulzzang részen néztem körül. Kinéztem két ruhát, három felsőt, két szoknyát
és egy rövidnadrágot. A kpop részlegen Super Junior, Girls' Generation, Secret,
AOA, F(x), és a többi nagy kedvenceim albumát illetve kiegészítőket is (Pl.:
toll, light stick, karkötő) sikerült beszereztem. Összesen vagy 4-5 táska lett
tele a vásárlásom után.
- Tudsz ám vásárolni – nevette el
magát Jihoon.
- Egy ilyen helyen gondolhattad
volna.
- Menjünk haza ebédelni – mondta
Jihoon és visszasétáltunk.
A hó még mindig esett, de már nem
annyira, mint mikor elindultunk. Hazaérve letettem a csomagokat, majd a
konyhába lépve két szakácsot vettem észre.
- Komolyan ezen a héten el leszek
kényeztetve? – kérdeztem mosolyogva.
- Pontosan. A drágakövem megér
ennyit.
Leültem Jihoonnal szembe. Nagyon
boldog volt, mert én is az voltam. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. Az
ebéd egyszerű volt, de még is isteni. Húsleves, bolognai spagetti és forró
csoki vaníliafagyival.
- 1 óra múlva ismét útnak
indulunk – mondta Jihoon és beült a nappaliba.
Odarohantam hozzá és az ölébe
ültem.
- Olyan boldog vagyok veled.
- Sajnálom, hogy itt kell
hagyjalak.
- Csak az álmodat váltod valóra.
Ne aggódj, el leszek itt nélküled is, csak jóval nehezebben.
- Elárulok neked egy titkot.
Januártól neten keresztül figyelheted az életem. Néha a gyakorlóteremből élő
közvetítést fogunk csinálni.
- Külön műsorotok lesz?
- Igen, eddig 11-en vagyunk.
- Szurkolok nektek, hogy minél
hamarabb idolok legyetek.
- Köszönjük. Meséltem nekik
rólad. Szeretnének majd megismerni.
Átöleltem a páromat és
megcsókoltam. A szemembe könnyek szöktek.
- Ne sírj, kérlek. Meg fogod
nehezíteni a dolgomat.
- Ezek örömkönnyek. A mai nap
miatt. És tudd, mi itt leszünk egymásnak életünk végéig.
- Olyan aranyos vagy, de
indulnunk kell.
Ismét a városba mentünk, de most
a mozi előtt álltunk meg. Nem sok új filmet adtak le nálunk aznap. Voltak
tavalyi ismétlések is és ezt kihasználva Jihoon elhozott a Csizmás, a kandúr
című mesefilmre. Annyira imádtam, már mikor először láttam ezt a mesét, de
Jihoonnal együtt még jobb volt.
- Tetszett? – kérdezte Jihoon,
mikor kézen fogva indultunk hazafele.
- Igen. Másodjára láttam már.
Tavaly apu hozott el engem, de ez mégis más volt – mondtam mosolyogva.
- Ezt nem tudtam. Abban
reménykedtem ez lesz az első közösen nézett ismeretlen filmünk – mondta
letörten Jihoon.
- Lesz még alkalom erre – mondtam
és átöleltem.
Ahogy elindultunk a moziból
furcsa irányt vettünk. Igaz a park felé, de mégis új útvonal volt számomra. Egy
pavilont láttam meg a távolba, ami ki volt világítva. Asztal volt ott két
székkel és emberek mászkáltak körülötte.
- Itt fogunk vacsorázni – mondta
Jihoon.
- De itt hideg van – mondtam.
- Fűtve van a pavilon – mondta és
megpörgetett a levegőben.
- Tegyééééééél leeeeee –
kiáltottam.
Mikor letett, már a pavilon előtt
voltunk. Nem tudom, hogy csinálta, de boldog voltam, hogy nem kell sétálnom
tovább. Mai nap lejártam a lábamat és már vártam, hogy hazaérjek.
- Hogy érezted ma magad?
- Nagyon jól. Bár lejártam a
lábamat, de megérte.
- Örömmel hallom.
- Holnap mit fogunk csinálni?
- Majd holnap megtudod.
- Ez nem ér – durcisztam be.
- De ér – nevette el magát.
Kihozták az első fogást, ami
rámen volt. Most ettem először, de nagyon ízlett. A második fogás tenger
gyümölcsei volt. A desszert pedig brownie. Nagyon jól esett ez a különleges
vacsora. Miután befejeztük hazafelé indultunk el.
- Várj már meg! – kiáltottam
Jihoon után.
Mintha meg se hallotta volna ment
tovább.
- Jihoon!
Ismételten semmi válasz nem volt.
Így 5 percre rá értem haza. Az ajtón belépve egy hatalmas rózsacsokrot tartott
maga előtt.
- A világ legszebb lányának sok
szeretettel.
5/2 Kedd
Este hamar elaludtam és elég
sokáig hagytak aludni. Körülbelül 10 óra lehetett, mikor Jihoon ismét
reggelivel keltett. Annyira aranyos volt tőle.
- Annyira aranyos vagy. Köszönöm!
– mondtam miközben az arcomat dörzsöltem.
A reggelim rántotta és narancslé
volt. Isteni finom lett.
- Nem kell megköszönni. Ez a
legkevesebb, amit tehetek, ha már itt foglak hagyni téged – mondta szomorúan.
- Nem elhagysz, csak máshova
költözöl. Ne mond ilyen lehangoltan.
- Rendben.
Jihoon kiment a szobából, én
felvettem egy kényelmes ruhát. A mai napon nem igazán van kedvem csinosnak
lenni. Lementem a nappaliba, ahol a párom elfeküdve nézte a tévét. Messziről
néztem milyen nyugodt volt. A héten most először éreztem magamon a távozása
súlyát. Nem fogom látni, nem érhetek hozzá, nem kelhetek a hangjára. A
gondolattól sírni kezdtem és leültem a legalsó lépcsőfokra.
- Mi a baj EunSoo?
- Semmi, csak elgondolkodtam és
hiba volt.
- De min?
- Hogy ha nem leszel itt nagyon
más lesz minden.
- Nem akarom, hogy sírj. Nem
akarok nélküled elmenni, de neked még itt kell maradj. De boldogan fogunk élni,
amint ismét együtt leszünk.
- Tudom, de az első pár hét vagy
hónap nagyon nehéz lesz.
- Elhiszem és nekem is. De most
menjünk és csináljunk egy vidám dolgot.
- Mit?
- Jégkorizás! – kiáltott egyet
Jihoon és egyből felkapott.
Velem együtt rohant az ajtóig.
Ott felvettük a cipőnket és a korikat. Soha nem jégkoriztam, de bíztam abba
elég lesz a görkoris múltam hozzá. Hát nem. Ha ötször nem estem el, akkor
egyszer sem. Jihoon folyamatosan kinevetett engem. Rosszul esett, de
visszakapta, mert ellöktem.
- Ezt most miért kaptam?
- Mert folyamatosan kinevettél,
ha elestem.
- Olyan gonosz vagy, de
imádnivalóan.
Miután Jihoon felkelt,
hazamentünk és lepihentünk. Ahogy beestem az ágyba el is aludtam. Nem emlékszem
mikor keltem fel, de már esteledett. Jihoon mellettem szintén aludt. Megsimítottam
az arcát, amitől rögtön összerezzent.
- Jó estét uram. Kellemesen
pihent? – kérdeztem merő komolyságot szimulálva.
- Este? Mennyi az idő? Bár igen
kellemes volt.
- 7 óra van. Miért?
- Akkor még időben vagyunk.
- Aha, csináljak vacsorát?
- Nem kell. Mindjárt érkezni fog
a vacsoránk. Lemegyek, mindjárt jövök.
Kezdek megőrülni. Semmit nem
csinálhatok. Hiába érzem magam különlegesnek, de akarok egy kicsit én is
csinálni Jihoonnak. Igaz itt vagyok neki én, de ő elkényeztet és én ezt nem
tudom viszonyozni.
- Itt vagyok! – kiáltott Jihoon.
- Mit hoztál? – kérdeztem
kiskutya szemekkel.
- Finomat. Magyaros pörkölt és
csokis palacsinta.
- Pöriiii~ – ugrottam Jihoon
nyakába, amitől ő elesett.
- Na, mit szeretne? – röhögte el
magát.
- Kicsi vagyok én még hozzá –
néztem rá mérgesen.
Ez most elég érdekes szitu volt.
Oké, hogy szeretem, de 15 évesen nem vágyom úgy rá. Ő meg pasiból van. Gyorsan
felkeltem és az ágyra ültem.
- Mi a baj? Megbántottalak? Nem
gondoltam komolyan – mondta miközben leült mellém.
- Nem bántottál meg, mert pasiból
vagy.
- Igen pasiból vagyok és van
barátnőm. Attól még nem leszek már most kanos.
- Tudom, de na. Menjünk le, mert
éhes vagyok.
- Oké főnök.
Lementünk megvacsorázni. A konyha
és a nappali tele volt gyertyával és rózsaszirmokkal. Egy kis doboz volt a
helyemnél.
- Ez mi?
- Bontsd ki!
Kinyitottam és két gyűrű volt
benne.
- Couple ring?
- Igen. Hiába tiltakoznál ez
ellen, a későbbiekben lesz jegygyűrűnk is. Nagyon szeretlek.
- Miért tiltakoznék? Hisz tudom
és bízom benne, hogy mi örökké együtt leszünk.
- Akkor jó. Nagyon bíztam benne,
hogy ezt mondod.
Szép lassan megvacsoráztunk.
Végig nevettük az egészet, mert Jihoon régi történeteket mesélt magáról.
- Megyünk este valahova?
- Igen, bulizunk egy jót.
- A gyűrűvel mi lesz?
- Add ide a kisebbet.
Én megfogtam a nagyobbat és
felhúztuk, mint egy esküvőn.
- Menjünk öltözni, mert lassan
beindul a buli. És ha kérhetem, legyél vagány.
- Arasso oppa!
- Lassan, de biztosan menni fog
ez – nevette el magát.
Felvettem a párducmintás
nadrágomat, egy lenge pólót és a kedvenc dorkómat. Egy vagány sminket
választottam hozzá. Felvettem a télikabátomat és le is mentem. Jihoon már lent
volt és engem várt.
- Nem is mondtad, hogy te
mindenhogy ilyen jól nézel ki.
- Ne viccelj. Menjünk – mondtam
és kiléptünk az ajtón.
Pár saroknyit mentünk arrébb,
mikor megérkeztünk. Rengeteg fiatal volt ott, pedig hétköznap volt. Elég jó
számokat adtak le, én pedig végre felszabadultan élvezhettem az életet. Jihoon
néha hozott koktélt nekem, ami miatt kicsit bódult állapotba kerültem.
- Menjünk haza. – mondtam és
rádőltem.
- Rendben.
A 10 perces séta most egy kicsit
hosszabbra sikeredett. Amint hazamentem, felmentem az emeletre, eldőltem az
ágyon és el is aludtam.
5/3 Szerda
Végre sikerült hamarabb
felkelnem, mint a páromnak. Ügyesen lementem a konyhába és nekiláttam egy
reggelinek. Rántotta egy kis pirítós és almalé. Fölmentem a szobába és akkor
már Jihoon kezdett ébredezni.
- Jó reggelt kicsim.
- Jó reggelt neked is. Remélem
nem haragszol meg, hogy most én adok neked reggelit.
- Nem haragszok. Most úgy is elég
mozgalmas napunk lesz. Reggeli után pakoljunk össze. Lehetőleg hozz fürdőruhát
is.
- Télen fürdőruha? Megbolondultam
szerinted?
- Igen. És nem bolondultál meg,
de hidd el kelleni fog.
Eleget tettem az utasításoknak,
bár reggeli közben pakoltam el, így valamelyest felgyorsítottam a dolgokat.
Jihoon csak röhögött a bénázásomon. 1 óra után sikerült összepakolnom mindent.
- Hova megyünk?
- A fővárosba. Egyik rokonom fog
minket fuvarozni ma meg holnap.
- Van itt még rokonod? –
döbbentem le.
- Igen. Unokatesóm. Sokadik. De
most ráér és tud minket elvinni innen Pestre, meg Pesten is tud majd furikázni.
- Ez remek.
Lementünk a nappaliba, én még
megettem egy palacsintát tegnapról és már csöngettek is.
- Sziasztok, én vagyok Dongjun.
Örülök, hogy találkozhattam veletek.
- Engem már ismersz és köszönöm,
hogy el tudsz minket vinni. Ő itt a barátnőm EunSoo.
- Örülök, hogy megismerhetlek
Dongjun.
- Szintúgy EunSoo.
Az 1 órás út csendben telt el.
Lehet azért emlékszem így, mert elaludtam az út alatt. Olyan jól esett a kevés
alvás után, hogy energiával telinek éreztem magam, mikor megérkeztünk az első
helyszínre. Az állatkert volt. Télen sose voltam még és mindig is kíváncsi
voltam ilyenkor mennyire aktívak az állatok. Az egész állatkertet kb 4 óra
alatt jártuk végig. Nagyon jó volt. Az állatok nagyon cukik voltak. A
szurikátáknál megint elidőztem, hisz a kedvenc állatom.
- Úgy vettem észre nagyon
szereted a szurikátákat – mondta Jihoon és egy plüsst nyújtott felém.
- Igen nagyon. Köszönöm. Nagyon
kedves vagy – mondtam és megöleltem.
Ezután az operaházba mentünk.
Megnéztük a kedvenc musicelemet a Romeo és Júliát. Hiába láttam már neten, de
élőbe sokkal jobb volt. Imádtam. Ebben a szereposztásban imádom a legjobban.
Utána lett lehetőségem találkozni a színészekkel is. Rendkívüli volt. Egy remek
napot tudtam magam mögött, mikor a szállodához értünk.
- De szép ez a szálloda –
ámuldoztam mikor beléptem az ajtón.
- Szerintem is szép. És egy ilyen
szép lányt, mint te csak ide hozhattam.
- Nem kell túlozni, vannak nálam
szebbek is.
- Pl?
- Ulzzang modellek.
- Úgy nem nehéz szebbnek lenni,
hogy plasztikáztatják magukat. Egyik unokatesóm kint él és ő megműtötte magát,
hogy szebb legyen. Ez Korea sötét valósága.
- Akkor se idol, se modell nem
lehetek, mert nem akarom megműteni magam.
- Attól még lehetsz. Nem mindenki
csinálja ezt csak a többség. Majd segítek neked.
Felmentünk a második emeletre,
ahol a szobánk volt. Bementünk, letettük a táskáinkat és egyből mentünk
vacsorázni. Az étterem tágas volt és elég sokan voltak még ott. Leültünk oda,
ahová a pincér vezetett és kaptunk tőle étlapot. Én most egy egyszerű ételre
vágytam.
- Te mit eszel? – kérdeztem.
- Még nem tudom. Te döntöttél?
- Rántott sajtot sült krumplival
és tartármártással.
- Én még nem is ettem ilyet. Most
kipróbálom.
Kijött a pincér, aki bekísért
minket.
- Mit adhatok önöknek? – kérdezte.
- 2 adag rántott sajtot sült
krumplival és tartármártással és 2 Coca Colat kérnénk – mondta Jihoon.
A pincér elment és fél óra múlva
vissza is tért az ételünkkel. Az étterem szinte teljesen üres lett. Vacsora
után felmentünk a szobába és eldőltünk az ágyon.
5/4 Csütörtök
Elég későn keltem fel. Jihoon nem
is volt már a szobában, de a reggelim az asztalon volt, mellette pedig egy
üzenet várt.
„Jó reggelt szerelmem!
Még a délelőtt folyamán el kell
intéznem a repülőjegyemet, ezért hagytalak egyedül. Edd meg a reggelidet, mert
ha nem, rosszban leszünk. Menj wellnessezni egy kicsit 1-kor, találkozzunk a
szobában. Szeretlek és vigyázz magadra.
Jihoon <3”
Megreggeliztem,
majd elmentem letusolni. Felvettem a bikinimet, felfogtam a hajamat egy kontyba
és lementem a wellness részlegre. Megmasszíroztam a hátamat és vettem egy
szaunát is. Utána átmentem úszni egy keveset. Az utolsó másfél szabad órámban
pedig elmentem műkörmöt csinálni. Sose volt még, de most úgy szerettem volna
egyet. Mikor kész lettem felmentem a szobába átöltözni, összepakolni a
cuccomat. Mire kész lettem Jihoon lépett be az ajtón.
- De szép vagy – mondta Jihoon és
átölelt.
- Köszönöm.
- Indulhatunk?
- Persze.
Lementünk, a csomagokkal
kijelentkeztünk. Jihoon kifizette a számlát és a kocsi fele mentünk. A kocsiban
nem igazán szóltunk egymáshoz. Mind a ketten tudtuk jól, holnaptól minden meg
fog változni. Nem leszünk ott egymásnak. Ez pedig kihatott a mai napunkra is.
Mikor hazaértünk lepakoltunk és elmentünk sétálni.
- Hogy tetszett ez a hét? –
kérdezte Jihoon.
- Nagyon tetszett, csak kár, hogy
már vége.
- Sajnos holnap indulunk, de
azért a mai napnak még nincs vége.
- Tudom, csak rossz belegondolni.
- Majd amikor csak meg tudom
oldani, Szöulba, hozlak.
- Én meg elkezdem megtanulni a
koreai nyelv rejtelmeit.
- Jól teszed. Minél hamarabb
elsajátítod annál jobb.
A park szélén most rengeteg árus
volt. Készültek a karácsonyra és a szilveszterre. Találtam egy cuki Minnie és
Mickey egeres fület. Amíg Jihoon nem figyelt, megvettem őket. A hó is elkezdett
hullani. Nagyon szép volt. Ahogy a kivilágított ösvény fele néztem, a lelkem
megnyugodott a látványtól.
- Meseszép – mondta Jihoon,
miközben átölelt.
- Az bizony, de lassan menjünk
haza, mert fázok.
- Rendben. Látom vettél fejdíszt.
- Te sem úszod meg – mondtam
nevetve és a fejére raktam a másikat.
Jihoon elővette a telefonját és
csináltunk egy közös képet.
- Mindig itt leszel velem. Remek
háttere lesz a telefonomnak – monda Jihoon és eltette a telefonját. Kézenfogva sétáltunk haza.
Megvacsoráztunk és bebújtunk az ágyba.
- Megnézzünk valami filmet? –
kérdeztem elhasalva az ágyon.
- Nézzünk, de valami jót válassz.
- Fast Five jó lesz?
- Nem lehetne X-man?
- Egyedül az X-man: Az elsők van
meg.
- Az is jó. Nézzük meg. – kérlelt
a párom.
- Rendben, akkor megnézzük azt.
Beraktam a filmet. Jihoon, mint
egy kisgyerek úgy élvezte a filmet, én meg a történelmi hasonlóságokat
figyeltem benne, de azért élveztem a filmet is. Nagyon jól meg lett csinálva, a
színészek remeket alkottak. Elsőre elnyerte a tetszésemet.
- Tetszett?
- Nagyon. Elsőre beleszerettem.
- Az jó. Nekem a kedvenc
filmsorozatom. Bármennyiszer meg tudom nézni.
- Én így vagyok a Halálos Iramban
szériával. Nagyon szeretem.
- Viszont jó lenne aludni, mivel
holnap korán kell kelni.
Kikapcsoltam a tvt, a fejemet
Jihoon mellkasára raktam és egyből elaludtam.
5/5 Péntek
Hajnalba csörgött az ébresztő.
Jihoon már szintén ébredezett. Amíg csináltam reggelit, ő összeszedte a cuccait.
Lejött megreggelizni. Gyorsan elfogyasztottuk. A szemeimbe gyakran szöktek
könnycseppek. Amint Jihoon lejött a bőröndjeivel, felmentem öltözni. Igaz,
bőgés is csatlakozott hozzá. Nem akartam elengedni a jövőmet. Lementem én is a
nappaliba. Jihoon rokona ma is értünk jött.
- Ne menj el – kezdtem el sírni.
- EunSoo, kérlek ne sírj.
- De nem tudom megállítani.
- Gyere, menjünk, itt van
Dongjun. Hazafele nem baj, ha vonatozol?
- Rendben. Nem baj. Addig is
távol leszek innen.
- Ne légy ilyen.
Dongjun bejött és kivitte a
dolgokat. Jihoon ment utána. Én pedig hátul kullogtam. Beszálltunk a kocsiba.
Jihoon átkarolt és úgy utaztunk. Hallottam, ahogy ő is szipog.
- Nem lennék a helyetekbe most.
Az egyikőtök jobban sír, mint a másik – mondta Dongjun.
- Mi se szeretjük ezt a
helyzetet, de kénytelenek vagyunk végigcsinálni – mondta Jihoon.
- Elhiszem. De én úgy látom ki
fogtok tartani a másik mellett –mosolyodott el.
- Nehéz lesz a távolság,
lehidalása, de jobban szeretjük egymást, minthogy elhagyjuk a másikat, vagy a
távolság közénk állna – mondtam és letöröltem a könnyeimet.
Megláttam, hogy már Ferihegyen
vagyunk. Dongjun megállt a parkolóba és kivette Jihoon bőröndjeit.
- Jó utat öcskös! Jó volt veled
találkozni – mondta Dongjun.
- Veled is jó volt találkozni. Ha
kérhetem, néha nézz rá EunSoora. Nagyon féltem – mondta Jihoon és megölelték
egymást.
- Kicsi lány, téged is öröm volt
megismerni. Remélem, látlak még – ölelt át.
Beszállt a kocsijába és el is
indult. Jihoonal pedig a bejárt felé vettük az irányt. Még volt fél óra a gép
indulására, így el kellett válnunk. Jihoon nyakába borultam és sírtam. Éreztem,
hogy ő is sír.
- Nagyon szeretlek. Amint tudok,
jelentkezni fogok. Karácsonykor egy ajándék várni fog rád. Anyudnak oda adtam,
bár én akartam oda adni. Nem elfelejteni szorgosan tanulni, hogy minél hamarabb
együtt lehessünk.
- Én is nagyon szeretlek. Vigyázz
magadra. Üdvözlöm a szüleidet és a fiúkat. Tanulni fogok, hogy minél hamarabb
ott legyek veled.
Jihoon megölelt szorosan, majd
egy hosszú csókkal váltunk el. Jihoon eltűnt a távolban, én pedig szomorúan
indultam el a vonatomhoz és haza.
*Otthon*
A legszomorúbb kpop számok
mellett nézegettem vissza az eddig készült képeinket. A sírásaim egyre többször
voltak jelen. Anya azt mondta, ha ezt fogom folytatni, akkor elképzelhető, hogy
a depresszió jeleit is fogom produkálni. Ebéd után egyből az ágyba dőltem és
sírva aludtam el.
