Lehetőség

Másnap reggel álmosan keltem fel. Nem igazán tudtam aludni. Elgondolkoztam mi lenne jó nekem a jövőben. Kétségeim merültek fel. Nem biztos, hogy én a Pledishez akarok menni. Igaz, egy kiadócégnél lennénk, de így se lennénk többet együtt. Viszont más kiadócéghez szívesebben mennék, mert nem lennék frusztrált, hogy egy épületbe vagyunk, de a szoros időbeosztás miatt nem tudok vele találkozni.

A gondolataimat a kopogás zavarta meg.

- Igen? - kérdeztem.

- Én vagyok az - jött be anya.

Leült az ágyam szélére.

- Mi a baj?

- Kétségeim vannak afelől, hogy én biztos a Pledishez akarok-e menni.

- Pedig annyira vágytál oda.

- Nem oda vágytam, csak egy lemezkiadó cégnél szeretnék elhelyezkedni. Jihoon a megkérdezésem ellenére kérdezte meg a Pledist, mert meg akart lepni.

-  És miért nem akarsz a Pledishez menni?

- Mert attól, hogy én is ott vagyok gyakornok, nem jut több időm rá. Maximum zavarni fog az, hogy mindennap ugyan abban az épületbe vagyunk, de sose láthatom. Akkor inkább leszek egy másik cégnél. De majd a születésnapomig eldöntöm. Addig akarok éneklést és táncot gyakorolni. Utána pedig egy számomra kedvező céghez jelentkezek.

- Remélem, helyesen fogsz dönteni, de hát te alakítod a saját életedet és mi pedig mindig melletted leszünk.

- Köszönöm. És melyik suliba fogok járni Szöulban?

- Még megnézzük milyen lehetőséged van és utána döntünk. De előbb a nyelvre kéne a hangsúlyt fektetni meg, hogy elérd a célod.

- Tudom. Remélem, jól fogok dönteni.

Anya kiment a szobámból, én pedig folytattam az elmélkedésemet. Megnéztem milyen cégek vannak. Azt tudtam, hogy a TOP 3 cég ki van csukva. Megnéztem pár cég oldalát. Köztünk volt kettő, ami megfogott. Az FNC és a Loen. Mind a kettő szimpatikus nekem. Majd meglátom melyik fog felvenni. Lementem a nappaliba, hogy egyek valamit. Az asztalon megláttam a mézeskalácsot és rohanni kezdtem érte. Menet közben elgáncsoltak.

- Apa?

- Igen lányom?

- Ezt most miért kaptam?

- Mert enyém a mézeskalács.

- Én isz enni akarok belőle.

- Akkor mutass egy aegyos cukiságot érte.

- Appa~, én isz kérek! - mondtam vékony hangon, miközben a pilláimat rebegtettem.

- Ezt még gyakorolnod kell, de itt van, tessék- adta át apa a sütis tálat.

- Sose tudtam nagyon cuki lenni. Bár ha lehet gyakorolni, akkor hajrá.

- Valamennyire lehet. Bár személyiségfüggő. Ismerek olyan lányokat, akik nagyon nem tudnak.

- Az gondolom elég vicces tud lenni. Jessica se nagyon szokott.

- Na majd ha kint leszünk Koreába, sokkal jobb lesz. Ott szinte mindennapos tevékenység.

- Tudom. Ulzzangok előszeretettel csináljál. Egyik védjegyük. Viszont nekem a szép arcom az - biggyesztettem le az ajkam.

Leültem az asztalhoz és megettem a maradék mézeskalácsot. Ezután felmentem a szobámba és írtam üzenetet Jihoonnak. Megírtam neki, hogy a nyáron Koreába költözöm. A kétségeimet is valamilyen szinten beleírtam. Remélem nem lesz rám mérges.

Elkezdtem egy új koreográfiát megtanulni. Egy koreai számot akartam, mert azt el tudom énekelni és táncolni is. Úgy gondoltam a számomra megfelelő Hyuna - Bubble pop száma. Csajos és én nagyon szeretem ezt a számot. Ez lenne az egyik szám, amit előadnék a válogatón. A facebookon jött egy üzenet Jihoontól.

„ Ez egy nagyon jó hír. Sokkal hamarabb itt lehetsz, mint gondoltam. Ha úgy gondolod nem muszáj egy lemezkiadó cégnél lennünk, de én jobban szeretném és az érdekedben is szóltam már. De melyik cégre esett a döntésed? ”

„ Loen vagy FNC, bár a Loen valamiért szimpatikusabb. Sajnálom, de meg se kérdezted oda szeretnék-e menni vagy sem. Megértem, hogy várnak rám, de ha nem érezném jól magam az senkinek se lenne jó. Igen fura, hogy hamarabb leszek ott, mint képzeltem. ”

Pár perc múlva jött a válasz miközben a dalszöveget írtam le egy lapra.

„ Tudom kicsit önző voltam a Pledis miatt. De ha kibírjuk a távolságot, ezt is ki fogjuk bírni. Remélem sikerül önerőből az álmodat megvalósítani. Nagyon szeretlek és hiányzol. ”

Miután leírtam a dalszöveget, elkezdtem megtanulni. Nehézkesen ment, de még nem kezdtem el koreait tanulni, így nem is vártam többet. A koreográfiába néhány helyen változtattam, mivel nincs társam, akivel megcsinálhatnám a táncot. A délután folyamán a refrént sikerült tökéletessé tegyem. Egy hiba se volt benne.

- Kicsim gyere ebédelni! – kiabált fel anya.

Lementem az étkezőbe és helyet foglaltam. Az ebéd most nagyon egyszerű volt, de ezt nem bántam. Karácsonykor mindig többet eszek, mint az év többi napján.

- Mi a baj? – kérdezte apa.

- Elmélkedem a jövőmben.

- Miért? Tegnap azt mondtad van egy cég, amelyik vár rád.

- Ez igaz, de én nem akarok odamenni.

- Miért nem? Hisz Jihoon ott van. Ennél több nem is kellene.

- De én avval csak frusztráltabb lennék. Egy cég és helyszín, de más napirend. Alig tudnánk találkozni. Így inkább egy másik céghez szeretnék menni.

- Ebben igazat adok. Meg a te jövőd nem akarok beleszólni a dolgaidba. Viszont remélem az álmod teljesülni fog.

- Én is bízom benne. Mindent megteszek érte.

- Ez a beszéd!

Ebéd után visszamentem a szobámba gyakorolni. Közben fel-felpillantottam a facebookomra.

„ EunSoo, remélem nem baj, hogy így mondom el neked, de köszönöm, hogy vagy nekem. Remélem az én közreműködésem nélkül tényleg sikerülni fog az álmod. A CEO szerint is jó döntést hoztál, de ha nincs más lehetőség tárt karokkal vár.
U.i: Remélem tetszettek az ajándékaim. ”

„ Mindenki támogat, ami nagyon jól esik. Örülök, hogy a CEO nem vette le a fejemet, mert nem oda akarok menni. Az ajándékok pedig meseszépek. Nagyon szépen köszönöm. Majd a jelentkezésemnél segítenél egy kicsit? Nekem kicsit bonyolult ez az online audition dolog. Sok sikert neked, nektek. ”

Folytattam a táncolást kifulladásig. Amikor pihenésre volt szükségem, megnéztem az Éhezők viadala című filmet. Számomra az eleje kicsit hosszú és unalmas volt, de a végére izgalmakkal teli élményekkel volt felturbózva. A kedvenc jelenetem az volt, amikor a viadal előtti gyakorlatoknál meghajolt Ketniss. Elég vicces volt. 

Anyáéknak egész nap pattogtam és a filmet meséltem el nekik.

Vacsora előtt apával a nappaliba játszottunk. Kihívott Ki nevet a végén című játékba. Soha senki nem tudta eddig megverni.

- Ma megverlek ebben a játékban! – kiáltottam el magam.

- Ne bízd el magad kicsim – mondta apa.

- Jó passzba vagyok és érzem, hogy nyerni fogok ellened. S a megérzésem tudod, hogy sosem csal – nevettem el magam.

- Drágám, kösd fel a gatyádat, mert a lányod ma meg fog verni – mondta anya a konyhából.

Elkezdődött a játék. Az első pár körben még apa vezetett, de nekem ért be elsőnek a bábum. Pár körrel később 1-1 bábú volt bent mind a kettőnknek. 5-10 perccel később nekem beért a második is.

- Jeeeeeeeee! 2-1 nekem. Eddig jobb vagyok nálad! – ordítottam.

Mindig is utáltam veszíteni. Apát pedig senki nem tudta letaszítani a trónról.

- Majd a végén meglátjuk ki nevet.

A harc tovább folytatódott. Pár körön belük 2-2 lett. Az eredmény mellett pedig fél pályás volt az előnyöm. Igaz, ebben a játékban mint sem ér, de kellő önbizalommal töltött el. Nem telt bele 5 percbe, 3-2 volt az állás. Apának nem volt szerencséje az utolsó 5 körében, mert a legmagasabb dobása is csak a 3 volt. Így mire neki is beért a 3. bábuja, az én utolsó bábummal majdnem a pálya végén voltam. Olyan 3 perc elteltével be is értem mind a 4 bábuval.

- Nyertem! Én nyertem! Én vagyok az első ember, aki legyőzött. Kis lépés nekem, de nagy lépés a többieknek.

- Ezt a csatát megnyerted, de a háborút még nem – mondta apa.

- Umma, nyerteeeeeeem. Kapok érte finom sütit? – érdeklődtem.

- Milyen sütit szeretnél?

- Vanília pudingos palacsintát.

Anya nekilátott a palacsintának is, addig visszamentem a szobámba. Tovább gyakoroltam a szavak kiejtését, de a komolyabb tanulás előtt segítséget kérek apától. Eközben a facen megláttam a Loen lehetőségét. 2013 tavaszán Global Auditiont szervez, ahol online is jelentkezhetnek a leendő gyakornokok. Kérésnek elő kell adni egy koreai és egy nyugati számot. Plusz pár képet kell nekik küldeni a személyes adataimmal együtt. Ezt a lehetőséget muszáj lesz kihasználjam. Lerohantam a nappaliba és elkezdtem össze-vissza beszélni.

- Loen Entertaintment, Global Audition, van online jelentkezés is jövő tavasszal és 2 számot kell előadni. Meg kell csináljam – dadogtam el a szüleimnek ugrálás közepette.

- Lányom most ezt mégegyszer és lassabban – mondta anya.

- Most láttam a facebookon a Loen Tree oldalán, hogy 2013 tavaszán Global Audition lesz náluk és lehet online is jelentkezni. 2 számot kell előadni egy koreait és egy nyugati számot. Nem akarom elszalasztani ezt a lehetőséget.

- Ez tényleg jó lehetőségnek tűnik. Majd segítek a koreai kiejtésben, hogy a lehető legjobb legyen.

- Köszönöm apa.

- Hajrá kicsim, és kész a vacsora is.

Leültünk az asztalhoz megvacsorázni. Bár én nem tudtam nyugodt lenni össze-vissza mozogtam. Nagyon boldog voltam és teljesíteni akartam az első állomást a célom felé. Vacsora után felmentem a szobámba még egy kicsit gépezni. Mikor épp elaludtam volna, apa jött be a szobámba.

- Kicsim, a szilvesztert az ismerőseinknél fogjuk tölteni. Remélem, jól fogod érezni magad. Jó éjt.

- Biztos jól fogom érezni magam. Jó éjt.

Elkezdtem hallgatni a számot, amivel jelentkezni fogok és kis idő múlva el is aludtam.