Találkozások

Aznap este Jihoon elvitt a Pledis dormba, hogy bemutasson a fiúknak.

- Milyen utad volt? – kérdezte Jihoon miközben elkezdtünk sétálni.

- Jó, csak hosszú. Életemben nem utaztam ennyit egyszerre.

- Én már párszor tettem meg hosszú utakat.

- Tudom – szóltam el magam.

- Dongjun?

- Igen. Sajnálom.

- Semmi baj. Már úgy is el akartam mondani neked.

- Azt hittem azért nem mondtad el, mert nem bízol bennem.

- Bízok benned, csak mire eljutottam oda, hogy elmondom, már utaznom kellett – fogta meg a kezem.

- Meg nem akartad, hogy még egy rohamot kapjak, igaz?

- Pontosan. Féltelek, mert szeretlek.

- Én is téged.

Már a távolban láttam a Pledis feliratot.

- Nem a dormba megyünk?

- Nem, mert felhívott Seungcheol, hogy még nem végeztek. Csak mikor mondtam neked, nem tudtam róla.

- Aha. Ugye nem tudják, hogy én is megyek?

- Nem. Meglepetés leszel.

- Vicces lesz. Bár már vártam erre a pillanatra.

Bementünk az épületbe. Mindenki kíváncsian nézett felém. Az After School lányok megállítottak minket.

- Ők itt.. – kezdte el mondani a mondatot Jihoon.

- Az After School – mosolyogtam.

- Igen. Ki a kedvenced?

- Raina és Nana.

- Raina és Nana csinálnátok egy közös képet EunSooval?

- Persze. Ő a barátnőd igaz? Nagyon szép – mondta Raina.

- Így igaz, nagyon szép – folytatta Nana.

Beálltak mellém, majd Jihoon csinált egy képet.

- Gyertek, csináljunk egy közöset is – kérte a többieket Nana.

Ezután az összes After School tag is körém gyűlt. Megöleltek és elérhetőséget cseréltünk.

- Annyeong! – mondták a lányok.

- Annyeong! – mondtuk mi is.

Folytattuk utunkat az épületben a Seventeenhez. Menet közben Jihoon végig kézen fogva sétált velem. A terem folyosóján egy középkorú férfi állt velünk szemben.

- Annyeonghaseyo SungSoo – hajolt meg Jihoon, így én is meghajoltam.

- Annyeong Jihoon. Ő ki? – kérdezte.

- Ő EunSoo. Eljött most unokatesómmal meglátogatni, mert hallották mi történt.

- Üdvözlöm EunSoo, én vagyok a Pledis CEO-ja Han SungSoo. Remélem hamar sikerülni fog az álmod.

- Jó estét! Örülök a találkozásnak. Én is nagyon remélem.

Egyik ajtón egy fiatal srác lépett ki majd, amikor meglátott meghátrált és visszament.

- Érezd jól magad Szöulban – mondta és útjára ment.

Jihoon már bement a terembe. Félősen benyitottam. A 12 fiú egy sorba elém állt.

- Szia EunSoo! – köszöntöttek.

- Sziasztok – köszöntem én is.

A fiúk egymás mögé sorakoztak, majd egymás után bemutatkoztak.

- Seungcheol vagyok, a leendő csapatunk leadere.

- Én Seokmin vagyok. Örülök a találkozásnak.

- Soonyoung vagyok. Örvendek – pacsizott le velem.

- Mingming vagyok, az egyik kínai tag – mosolygott.

- Lee Chan vagyok, remélem fogunk majd együtt táncolni.

- Samuel vagyok, a legfiatalabb tag a csapatban.

- Seungkwan vagyok, aki a mókáért felelős.

- Wonwoo vagyok, remélem, jól kijövünk majd – ölelt át.

- Mingyu vagyok. Örülök, hogy végre emberi nagyságban láthatlak – kacsintott.

- Hansol vagyok az egyik amerikai tag. Jó itt látni téged.

- Junhui vagyok, eddig színész voltam, de a másik álmomat is teljesíteni akarom.

Elég bizarr volt 1-2 bemutatkozás, de nem bántam meg, hogy eljöttem hozzájuk is.

- Nagyon aranyosak vagytok, remélem nem lesz sokáig tartó tranee időszakotok.

- Mi is ebben bízunk – mondta Wonwoo.

- Mit szólnátok egy közös táncoláshoz? – kérdezte Seungcheol.

- Legyen, de valami pörgős számot tegyetek be – mondta Jihoon.

Seungkwan elindított egy pörgős számot a fiúk már táncoltak is.

- EunSoo! EunSoo! EunSoo! – kántálták.

Én is el kezdtem táncolni a zene ütemére. A fiúk csal ámultak. Jihoon pedig tartotta velem a lépést. Ő úgy is ismeri milyen vagyok a zene hatására. Felszabadulok és mindent kizárok magam körül.

- Whoa! Nagyon ügyes vagy – mondta Soonyoung.

- Köszi. Sokat szoktam gyakorolni.

- Meghiszem azt. Gondolom feszültség levezetőnek is használod – mondta Seungcheol mosolyogva.

- Néha igen. Bár most inkább a jelentkezésemen van a hangsúly.

- Hova akarsz jelentkezni? – kérdezte Seungkwan.

- LOEN – mosolyogtam.

- Mit fogsz előadni? – kérdezte Mingyu.

- Csak a koreai számot tudom az Hyuna Bubble pop. Tánc és ének is megy. Az angol számot még nem tudom pontosan.

- Eltáncolod és énekled? – kérdezte Samuel.

- Igen, de a kiejtésem még nem a legjobb.

- Semmi baj. Még itt vagy segítünk – mondta Jihoon.

Elindították a számot. Mikrofont nyomtak a kezembe. Elkezdtem énekelni és táncolni. Furcsa volt előttük, de nem voltam parás. Most minden jobban ment, mint otthon valaha. Mikor véget ért, akkor vettem észre, hogy a többieknek leesett az álluk.

- Te csak otthon gyakoroltad? –kérdezte Wonwoo.

- A kiejtésed tök rendbe volt –folytatta Mingyu.

- Igen csak otthon. Az énekem meg talán azért ilyen jó, mert énekkaros voltam.

- Ügyes vagy noona – ugrott a nyakamba Jihoon.

Az ajtón belépett Raina, Nana és Lizzy.

- EunSoo el tudnál jönni velünk egy kicsit? – kérdezte Raina?

- El, gondolom – mormogtam magam alatt.

- Menj nyugodtam, majd hívlak, hogy merre vagy – mondta Jihhon.

A lányokkal karöltve mentem egy másik próbaterembe.

- Lesz egy meghallgatás a LOEN-nél jövő hétvégén. Az a célunk, hogy bejuttassunk oda. Szeretnénk neked segíteni, ha neked nem megterhelő. Mi jobban tudjuk, milyen a csajos idolok világa –mondta Lizzy.

- Benne vagyok, de azért szeretnék Jihoon mellett is lenni – mosolyogtam.

- Mondtam, hogy ilyen választ fog adni – nevetett Raina.

- Erre mi is gondoltunk, bár kérdéses, hogy a CEO mit fog gondolni erről – szólt Nana.

- A CEO nagyon támogat engem – válaszoltam.

- Nem a miénkre gondoltam, hanem a LOEN-éra. Kapcsolatba vagy és kezdő gyakornok létére. De remélem, nem ellenzi majd.

- Bízzunk a legjobbakban.

- Majd ha felvettek, akkor aggódjunk ilyeneket – mondta Lizzy.

Elkezdtük a próbát. Előbb csak eltáncoltam a koreográfiát. Helyenként belejavítottak és nőiesebb mozgást hoztak ki belőlem. Ezután elengedtek, de holnap délután egyre vissza kellett jöjjek. Visszamentem a terembe, mert Jihoon nem hívott, de ott nem találtam meg őket. Lementem a földszintre, de ott sem voltak. Így én hívtam fel őt.

- Szia! Merre vagytok?

- A dormba, te?

- Pledis épület földszint. Értem jössz?

- Te nem a hotelben alszol?

- De, viszont szerinted, hogy találok oda?

- Jó bocsi elfelejtettem. Fél óra és ott vagyok.

Kimentem az épület elé. Nem voltam túl melegen öltözve a várakozáshoz. Egy ismeretlen srác ült le mellém. A kabátját rám terítette.

- Gyakornok vagy? – kezdte a beszélgetést.

- Még nem, de az akarok lenni – mosolyogtam.

- A Pledisnél?

- Nem. Itt csak egy ismerősömet várom. A LOEN-nél szeretnék az lenni.

- Én ott vagyok gyakornok. Song Kyungil – mutatkozott be.

- EunSoo. És milyen ott lenni? Nehéz bekerülni? – fakadtam ki.

- Én imádom. Elárulok egy titkot. Én tavasszal idol leszek. Remélem szeretni fogod a számainkat. Nem olyan nehéz bekerülni, mint a legjobb 3 céghez, de kell tehetség. Várjunk. Te leszel az, aki miatt összehoztak egy személyes meghallgatást?

- Szerintem igen, de ez így bejárta a LOEN-t?

- Igen. Furcsa, hogy egy személy miatt ezt meglépik.

- Én is furcsálltam a dolgot mikor mondták nekem.

- Ha gondolod, segítek a felkészülésben. Nálam van táncterem. Ez a számom – adott át egy cetlit.

A távolban megpillantottam Jihoon-t, aki futni kezdett mikor meglátta van mellettem valaki.

- Gyere EunSoo mennünk kell – húzott magával.

- Szia Kyungil. Köszönöm a kabátodat.

- Szia! Remélem, látlak még.

Jihoon végre elengedte a kezem.

- Ő ki volt?

- Song Kyungil. LOEN gyakornok.

- És miért beszéltél vele?

- Bocsánat, hogy nem küldtem el melegebb éghajlatra. De jól esett a társasága és a kabátja.

- Ne haragudj, csak féltékeny lettem.

- Mire föl? Szeretlek, de te nem bízol meg bennem?

- Semmit se tudok még a szerelemről. Fontos vagy nekem.

- Te is nekem – öleltem meg.

Együtt sétáltunk a hotelig, ahol megszálltam. Búcsút vettünk egymástól, majd a saját utunkon mentünk tovább.